Oly gyorsan elment, még csak el sem búcsúzott, 
mit itt hagyott fájdalmas űr, képek miken mosolygott,
néhány kedves emlék, ki nem mondott mondatok,
közös élmények, mit elfeledni nem fogok.

Kimegyek a temetőbe, tengernyi mécses és virág,
ma gyászba borult az egész világ,
a szél messze fújja a krizantém illatot,
vigasztalom magam, hogy szép élete volt.

Mécsesek lángjánál elsuttogok egy imát,
újra átélem a gyászt, hiánya fájdalmát,
lassan hazamegyek, a múlton elmerengek,
sírva beletörődök, hogy ő már nem lehet velem.

Halottak napján minden róla szól,
várom, hogy kilépjen az árnyakból,
aztán gyertyát gyújtok a lelke üdvéért,
s hálát adok életünk minden közös percéért