Már gyúlnak a fények a köztemetőben,
Gyűlik a nép, ki még nem feledett,
Kihűlt kezű árusok nyújtják a csokrot,
Százfajta mécses s fenyőkoszorú.

Elindulsz a sárban, hol éve, hogy jártál,
Az lesz a sír, mit a gaz beborít!
Letéve virágod, a ringó világnál
Szólítod őket, kik lent nyugszanak,

Hiába is kérded, miért nem felelnek,
Könnyeid fátylán egy név imbolyog.
Felrémlik az emlék a végső menetről,
Gyermekem, engem soha ne temess!