Néhány bibliaszöveggel szeretném megvilágítani a tényt, hogy a Bibliában hívő emberek is tisztában vannak az élet mulandóságával, értelmetlenségével:

"Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg." Jób.14,1-2.

Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni." Zsolt.39,6.7.

"Milyen mulandónak teremtettél minden embert! Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, s aki megmenekülhet a holtak hazájától?" Zsolt.89,48.49.

"Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk." Zsolt.90,9.10.
És hogyan, mivel, miként telik el ez a rövid, arasznyi élet?


"A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is.
Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik. Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság!
Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt. Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság és nagyon rossz dolog. Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság!" Préd.2,14-23.

"Minden hiábavalóság! Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? ... Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, ... Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. ... Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek." Préd.2,3.4.8.11.

"Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!" Zsolt.62,10.11.
A fentiekbe belegondolva, az életben meglévő és bekövetkező szenvedéseket számba véve, lehangoló végkövetkeztetésre jut a gondolkodó ember.

Jób.3,11-22.

Préd.4,1-4.

Miért ilyen az élet? Az volt Isten terve, hogy ilyen legyen? Nem! Isten mindent szépnek és jónak teremtett, ámde az első emberpár bűne következtében romlott el a helyzet, amint arról az alábbi igehely tudósít:

"... egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett." Rm.5,12.

Ne higgye valaki is azt, hogy Ádám és Éva a felelős a mi gyötrelmeinkért, hiszen az Ige azt is világossá teszi, hogy "mindenki vétkezett", tehát minden embernek megvan a maga felelőssége a bűnért, a halálért!


Ebből a szomorú, reménytelennek tűnő helyzetből azonban van kiút! A kétségbeesett, elveszett, halálnak kiszolgáltatott embert így bátorítja a szerető Isten:

"Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!" Ez.18,32.