A boldogság mosolya elhagyta az arcom már rég,
A nyugalom sóhaja nem látja, a lelkem már ég,
Létem jajjkiáltása füstgomolyagba akad,
Szívem dobbanása a hajnallal hasad,
Nem tudom meddig tart, nem tudom hova tart,
Remegek!

Az öröm kacaja, mikor volt, mi volt az, még tudom,
Lelkemnek nyugalma mikor lesz, miből lesz, feladom,
Testem remegését elnyeli az éj,
Létem bizonyságát elnyomja a mély,
Nem tudom meddig tart, nem tudom hova tart,
Remegek!

Mikor a felkők találkoznak az éggel,
Mikor a vizek találkoznak a méllyel,
Mikor a jajkiáltásoknak elhalkul a zaja,
S a szívdobbanás már a nyugalom szava,
Már tudom meddig tart, Már tudom hova tart,
Elmegyek!