Magyarországgal aláíratott „béke” következményeként:
Területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre,
Népessége 18.2 millióról 7.6 millióra csökkent.
Magyarország területének 67% - át, népességének 42% - át vesztette el.
Magyarország területe kisebb lett, mint a trianoni Romániához csatolt magyar területek nagysága, 102 ezer négyzetkilométer! Az antant nagyvonalú ígérgetései alapján: a Bánátot Szerbiának és Romániának is odaígérték. Az
egyik ilyen ( volt bőven ) „szerződésben” ( 1916.augusztus 17, Bukarest )
például: Bukovinát, Dobrudzsát, Erdélyt, Tiszántúlt Debrecenig, beleértve Orosházát, Szegedet is Romániának ígérték!
A határ megállapítás végeredménye: 3.3 millió magyar elcsatolása! Erre hívta fel a figyelmet Teleki Pál, az általa készített „vörös térképpel”.
A Csallóköz esete volt az egyedüli, ahol felmerült ( francia tiltakozás mellett )
az újratárgyalás, azonban eredménytelenül végződött, Benes csehszlovák külügyminiszter fellépése miatt. Az etnikai területeken túlterjeszkedő idegen katonai megszállás, majd a korábbi magyar közigazgatás és oktatási intézmények megszüntetése több százezer kb. 426.000 magyar embert kényszerített menekülésre az „új Magyarország” – ra. Közülük: 222 ezren
Romániából, 144 ezren Csehszlovákiából, 55 ezren a délszláv területekről.
A „békerendszer” nem tudta az egyneműsítés, a homogenitás elvét érvényesíteni a „nemzetállamok” létrehozatalakor. A „nemzetállami” törekvések – napjainkban is – ostora, a határokon belül élő etnikumokon csattant ( csattan ).
Az 1914 – től 1918 – ig tartó első Világháborút lezáró „békeszerződések”
törvényesítették a győztesek akaratát, a legyőzöttek kárára!!!