A gazdasági stabilitást Bethlen István tíz évig tartó miniszterelnöksége (1921–1931) alatt sikerült megteremteni. A magyar gazdaság azonban tovább cipelt egy 19. századi koloncot, a fennmaradt feudális nagybirtokok rendszerét. A politikai konszolidáció sem volt teljes, mert a magyar uralkodó osztály állami politikává tette az elvesztett területek visszaszerzését, mindent ennek rendelt alá. Így új szövetségi rendszerét is erre alapozta, a németekkel és az olaszokkal keresvén kapcsolatokat. A harmincas évek gazdasági válságából a magyar vezetés a fegyverkezési program gazdasági fellendítő ereje által akart kilábalni.           

A II. világháború első éveiben Magyarország Hitler feltétel nélküli szövetségesévé vált, annak reményében, hogy elvesztett területeit visszakapja. Ez részlegesen meg is történt. 

A II. világháborúban Magyarország fegyveresen is részt vett Jugoszlávia megszállásában és a Szovjetunió elleni támadásban. 1943–44-ben, látván a németek várható vereségét, Horthy Miklós megpróbált kilépni a háborúból. Az oroszokkal azonban sokáig nem volt hajlandó érdemi tárgyalásokra, s amikor ezt megtette, és a tárgyalások eredményeként bejelentette, hogy Magyarország kilép a háborúból, a németek egy jól szervezett puccsal saját emberüket, Szálasi Ferencet juttatták hatalomra.