A rőzse üszke kojtorog a szérűn, 

S fellobban a vörös, rőtsugarú fény. 
Ülnek, mintha siratók volnának, 
Fekete csónakban száz kaszás legény. 

Hallgatnak. Messze ünneplő harangok 
Pálnapra búgnak, egy ember beszél: 
A rőzse – máglyák száz sötét pogánya 
Bámulja őt a rőzse fényinél.

Búghatsz, harang. Az istened halott rég 
A tarjagos sötét ég látod, hogy siket,
Üvölthet torkod, könyöröghet… 
Rimánkodásra átokkal fizet. 
 

A városokban már beszél az isten 
Csodásszavú új vörös táltosa, 
Nem kér harangot, nem árul kegyelmet, 
Az ember lelke lesz a temploma…. 

A rőzse lobban…kialudt a máglya,
S a száz pogány a rónaságon át 
Fehér lován már közeledni látja 
A föld hatalmas vörös táltosát.