Versek és zenék
Este volt. Homlokom árnyékában, mint fáradt állat ölembe ejtetted kristály-állad. Takarónk volt a csend. S ha szálfa-ujjaink már nem ölelnek, az éjkancák ismét visszajönnek, csillag-farkukkal házadnak dőlnek. Erre gondolj! Ez megsegít.
