Fekete madárrajként táncoltak a sötétben
És tiszta volt a szívük, csak vélni lehetett
Hogy melyik a fiú melyik a lány közöttük

Mindnyája hátán puska volt

Kéz kézben körben úgy táncoltak és daloltak
Egy ősein mai dalt szabadság terólad
És árnyékaik is lobogtak és ragyogtak

Az ellenség lent most aludt

S daluk visszhangja is azt zengte élni szép
Tengeri végtelen part ez volt az ifjúságuk
Hordta oda a hab a világ minden csókját

Néhányuk látta csak a tengert

Szépen élni pedig gáttalan utazás csak
Így éltek szépen ők egymás között egymásnak
S mégis mindenkinek fennen álmodva róluk

Így indult s megy a hegy a síksághoz a parthoz
Hordva álmukat és rajongó lobogójuk
Így megy kézhez a kéz így tengerhez a forrás.

/Ford.: Illyés Gyula/