1

"Hallod? fölharsant már a harci kürt,
Isten veled nőm, egyetlenem!
E hang engem hív, veszélyben a hon.
Isten veled lesz, én egyetlenem."

Könnyek között bucsuzik a vitéz:
Szép ifjú nője keblére borul,
S zokogva esd: "Ne menj el, angyalom!
Ki védend meg, ha a vész tornyosul?

Ki fogja védni házi tűzhelyed,
Ha a téren maradsz s nem térsz haza?
Ne menj! maradj! légy boldog itt velem!
Elég bajnokkal bír még a haza."

A hős szemére könnyfátyol borul,
Két forró csepp gördül le arciról:
De a cseppet letörli gyorsan ő,
És szilárd szó hangzik ajkairól:

"Mennem kell. Bocsáss lelkem angyala!
Veszteg mostan ki maradhatna honn?
Nem hallod-e a kürt harsány szavát?
Maradhatok-e hogyha hí a hon?

Ketten leszünk a harc veszélyiben,
Én és jó kardom, mely el nem hagyand:
Bármerre járok völgyön és hegyen,
Hidd el: szívem tenálad maradand.

S ha vérem áztatná a harcmezőt,
S nem látnál engemet többé soha,
Oh ne zugolódjál a sors ellen,
Legyen az akármilyen mostoha.

És hogyha kell szenvedni, tűrj sokat,
Szenvedj hazádért, szenvedj Istenért:
Ne feledd soha, hogy magyar nő vagy,
S hogy szenvedésért nyerhetsz csak babért!"

Így szól a hős és lovára pattan,
Szívében dúl az égő fájdalom,
Csak pár szót tud még nejének súgni:
"Ne feledd: magyar nő vagy angyalom."

2

Elhangzott már a harci kürt,
Visszatér a győztes sereg.
Az elesett bajnokokon
Milyen sok hű szív kesereg.

Az ifjú hős is visszatért,
De küszöbön elbukott.
Halvány arca és termete
Sötét vérrel elborított.

Csak ezt tudja még mondani:
"Ne feledd, hogy magyar nő vagy."
Aztán bezárul ajaka,
Mert a seb oldalán oly nagy.

Szép ifjú nője ráborul,
Ébresztgeti, de hasztalan:
A fagyos ajk nem mosolyog,
A szegény nő oly boldogtalan.

De íme most föláll a hölgy,
Szemeiben égi tűz ég,
Sötét szeme könnyezi azt,
Mint villámot a borús ég.

"Te mondád, magyar nő vagyok" -
Ajkairól így zeng szava.
"A magyar nő előtt első,
Amint mondád, Isten s haza.

Kívánságod beteljesült,
Már mindkettőnek áldozék:
Azt adám áldozatképen,
Amit legjobban szereték.

A haza nyert egy vértanut,
Milyent többet alig nevel:
Az Ég meg egy tiszta lelket,
Kit szívemtől szakíta el.

Most megteszem, mit parancsol
Egy magyar nőnek a hűség,
És remélem, megbocsájtja
Egy hű nőnek vétkét az ég."

3

Két nap múlva a kihalt házból
Két ifjú halottat visznek
Az örök nyugalom helyére,
S öngyilkosságról beszélnek.