Az emberhez száll himnuszom ma,
Hittel hadd harsogom dalom,
Nagy ismeretlenek helyében
Dacos fejem meghajtva mélyen,
szelíden és örök reményben
Ez ismerőst magasztalom.

Tudjátok e mi az ember?
A por s a végtelen fia,
Isten teremtő földi szellem,
Kemény pöröly vasvégzet ellen,
Ezer fönséges küzdelemben
Viaskodó harmónia!

Nézzetek:izzad tar mezőkön,
sarcol a rögből életet,
Nap égeti és tüske marja,
tépázza ég és föld viharja
s a jövendő útján haladva
csókolják fény és fellegek!

Nézzétek: napba törtetően
mint épít büszke kupolát,
egekbe lendül lelke, karja,
kőhomloka,ércakaratja
győzelmesen lendűl magasba
és mélységekbe száll tovább!

Ember! Hittel hiszek tebenned,
Ember! Forrón szeretlek én.
Te nyomorúságos, hatalmas,
Te végzetes, te forradalmas,
Te halálban is diadalmas
Utód az Isten örökén!