Szöges dróton innen és túl
Ki van fent és ki van alul?
Ver a szívem, majd megvadul
Bensőmben vak háború dúl.

A múlt kapujában tétován állok
Nem is tudom…, mire várok?
Belépek, rám tőrnek a régi képek
Az át nem élt fájó emlékek…

Embereket látni a sárgult képen
Emberek, kik élhettek volna szépen
Kabátjukra sárga csillag kerül
Arcukon dermedt fájdalom ül!

Bőrükbe égetett szám a nevük
Egy marék szalma a fekhelyük
Ételük:” leves”, egy falat kenyér
Mindennap új harc az életért!

Nincstelen, kincstelen pőre áradat
Értetlen, néma, baljós kábulat
Segítségért kiáltó riadt szemek,
Egymást szorító, remegő kezek.

Hol van már a vidám gyermekkor?
Kényszermunkára ösztökél az ostor
Hol van a család, hol a szerelem?
Nincs számukra hely, s kegyelem!

Hosszú sorokban csoszogó tömegek
Gyengék, nők, öregek és gyerekek
Megannyi emberi roncs és tetem
Megannyi fájdalom és gyötrelem

A Sötétség földjén járnak ők
Bűnük, hogy ismerik a Teremtőt
Hallani milliók dermesztő sikolyát
Az emberi lét csúfolja meg önmagát!

Sóhajt a föld és nyeli a vért
Magához ölelve tengernyi gyermekét
Kiknek életet adott hajdanán
S most visszakapja őket idejekorán

Egymásra dobált holttestek
Sötétszürke, bűzlő füstfellegek
Látni a gyilkos eszme tébolyult mosolyát
S érezni az égő emberi hús szagát…

Ez egy egészen égő áldozat
Megváltás ez vagy kárhozat?
Közelről köszönt e népre az elmúlás
Irigységből előbújó árulás

Vörösen tomboló lángok árja
Az ártatlanokat lesi, várja
Mohóságát semmi sem csillapítja
Izzó nyelvével az eget nyaldossa

Fülünkbe kiált a múlt, és feltépi sebeit!
Hány síró anya ölhette meg kisdedjeit?
Inkább ők, mint hogy kutya tépje szét
S hány ember adta fel a reményt?

Miért születik meg az, ki öl?
Miért ölelik meg azt, ki gyűlöl?
Miért öl anyát, kit anya szült?
Kinek mellén „kereszt” feszül?

Visszatérni a jelenbe érdemes,
Mert a múlt szörnye ébredez
Kiálts az égre! Kiálts a mélybe!
Ne bújj a közöny köpenyébe!

Rántsd le a leplet e gyalázatról!
Emlékezz meg a milliónyi áldozatról!
S ne engedd újra felnőni a gonoszt!
Állítsd a Bíró elé a Gyilkost!

Arcukra a feledés homálya ült
Tetemükre feketeföld került
Szöges dróton innen és túl
Ki van fent és ki van alul?