Dalok, csatárok, lángoló dalok:maradjatok itt és beszéljetek,ha meghalok! Tibennetek él lelkem jobb fele:ó, gyújtsatok a lomha éjjelentüzet vele! Míg sírba térek a föld rabjaként,égessetek el s keltsetek reámbús máglyafényt! Kiáltsátok, hogy éltem egykoron,és verjetek…

Vesztett, sötét tusám bevégzem,boríts be, elmulás, egészen,hogy kandi népek meg ne lássákkevély szivem véres nyilását,s omolj te csendbe zúgva rája,ó ciprusok hűs éjszakája. A sok csatát immár meguntam,véres kudarc pirítja múltam,más feljutott görnyedve térden,csak én…

Bús délután... Betegágyamba fekszem, künn sárga napfény, haldoklik a nyár.Beint a fény magányos, bús szobámba: "Jőjj el velem, a sír nyugalma vár." Csábít tovább: "Jőjj, elmulik az élet, elhágy a kedves, elszáll a meleg.Jőjj el velem enyészni…

Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák.Borítsa lombos fejetekszagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág.Ti adtatok kedvet, tusát,ti voltatok az ifjuság, Üllői-úti fák. Másoknak is így nyíljatok, Üllői-úti fák.Szívják az édes illatot,a balzsamost, az…

 Álmodtam én is fényes Ázsiáról,hol harcra fú a vágtató magyar,aranymezőkön jártam messze, távol,hol hőssebet piros virág takar. Álmodtam én is... lelkem andalogvasok ezredévbe visszaérezetts most megjelentek kósza, bús dalombaszent véreim, ti drágák, édesek. Ím újra…

Szeretlek téged, harcos, hősi költő,zord hadvezér, te rettegett, te nagy,ki a tiport magyarság szívbetöltőtartalma, lángja, édes fénye vagy! Nehéz kardoddal a tart apritottad,s magad csatáztál, oroszlán-fiók.Az angyaloknak fennről büszke tolladszavára hozzánk kellett szállniok.…

Csata előtt Nehéz meleg leng a vidék lapályain.Békétlen állanak a felpörkölt hadak.Fojtott morajjal zúg a gyengülő ajak,hűvös nedűt kiván a láz-kinozta íny. A pusztaság üres, az égen semmi folt,habozva áll a húszéves, öreg király,a sorból olykor egy ügyes vitéz…

Mar a hideg szél és a fagy kemény,nagy hópalástban áll vén Buda vára,ezüstösen remeg a könnyű páraés zúg a nép a Duna zöld jegén. Sejtelmesen borzong a sok kebelés fázva búsan szebb jövőre gondol,lázas csoportok jönnek a majorból,ha ez a sok vágy hozzá érne el?...…

Viharra dördült az ég alja távol.László morzsolta a szent olvasót,aztán letette, s a vén bibliábólhalkan, hivőn deákul olvasott. Hálát adott, hogy jámborak a népek,s kihalt az elhagyott pogány berek.Szavára villám lobbant és setét lett,az arca elsápadt s megreszketett. És…

Hullott a nép; a vészbanyák, az ördögdézsmálta a poros tömeg javát,kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,dögvészt lehellt a messze pusztaság. Egyszerre rózsafénybe tündökölve,derült elébük egy szelíd vidék,ezüst habot rázott a szirtek öble,virág himezte a mezők szinét.…

Az éjszakába fellobog a máglya, gyászsátorba tart a nagy vezér,halotti ének búg a pusztaságba. A kósza szél sejtelmesen beszél, a Marmorán kialszik mind a csillag,a régi seb sír, sír, s a könnye vér. A gyászdal, az örömzaj síromig hat, s ma kétszeresen nyom a…

Úti emlék A februárnak messzefutó ködénfáradt erővel törtet a mozdonyunk,vak szürkeség ül a kupénkbans künn zivatarszerü hófuvás zúg. A lámpa gyéren ontja sugáraitfakó batyunkra; megremeg a szivünk,már a határ felé megyünk éselmaradoznak a kedves arcok. Egyszerre halkan,…

A régiségtárt őrizik mégmegtörve, búsan, kedvtelen,mindannyi egy leomló, csonka oszlop,melyről a csillogó zománc lefoszlott,egy mindég új s szent régiség,egy sor világtörténelem. És ősz szakállukból figyelnekaz ifju népre mindenütt,az égre hitlenül könnyezve néznek,s…

Csak akkor látod őt, ha szürke éjjelszáguld tovább gőzvasút veled,s a hajnal mérgező lehelletévelleng tejszinűn az alvó táj felett. Merengve megy előre, méla, álmos,lovát magára hagyja, szántani,olykor kitárja karját, mint a táltos,csillognak inge hószín fodrai. Roskadt…

 A gyorsvonat az Alföldön fut át, s az utasok a zörgő ablakokbólbámulva nézik, mint egy új csudát. Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor, itt-ott egy árva, tikkadó kazal.A búza habja szikrát hányva mormol. Az élet alszik, mindent tűz aszal, a gulya…

 Reggel korán megy álmos arccal,hogy a sinek közt a rudakdörögnek a vonatkerékens bús és nyomott a hangulat.A színes lámpák közt botorkáls amíg fanyar köd száll oda,eltűnik egy sötét kupébanaz országútak vándora. A éji lámpást nézi halkan,Indul, - de ezt nem tudja…

1 Midőn utolszor voltam a szobádba,hideg, fagyos volt az arcod, kezed,az asztalon égett a kézi lámpahalványan, reszketeg. Künn háborogva zúgott a setét ősz,bús titkokat beszéltek mind a fák,te mosolyogva mondtad: újra vért köpsz,s már várod a halált. Kályhád kihűlt. Fáztunk.…

Mulassatok, a hinta indul, nézzétek e szines pokolt.Keblem sajog a tompa kíntul, de jőjjetek, ajkam mosolyg. Ti vagytok az úr, én a szolga, bohócruhába öltözöm.S elfojtom értetek, dacolva, eget-kivánó ösztönöm. Fejemből a vér zúgva csordul, de rája…

Csak hagyjatok csatázni engem!Győzelmemet rajongva zengem.Mind győz, aki csatára száll.Nem gyűri le bukás, halál. Légváramat tündéri kedvveltünő homokra épitem fel,ti hordjatok szivós sarat -Az én honom áll s megmarad. Sziklátok ing a harci zajban,de az enyém…

A gyászmenet jő, s a sötét utonhalvány ajakkal vészkürtjét fuvom.Könny önti el vonagló képemet,az őstalányok titka rámmered.Kérek vigaszt, reményt állhatlanul,s siró szavam az éjszakába fúl. Ó társaim, tekintsetek ide!Így távozunk majd mind a semmibe.Ez az a seb, amelyre…

Ti hűs tetők, te zöldes enyhe éjjelboruljatok vérző szivemre le.És részegits meg párás, gőzölő földs te márciusnak fűszeres szele. Legyezzétek ti könnyüszárnyu szellőka téli bútól bágyadt arcomat,az ébredő tavasz örömdalábanernyedjen el a fáradt gondolat. A rét…

Üres narancserdőn merengvejárok, s a léptem hangja kong.Sárgult levélraj vág szemembe,vihar cibálja a vadont. Magam vagyok s megyek tovább, csaka fákon át az estbiborborús közönnyel vet nehányathamvas, fakó rózsáiból. S én csak megyek a kínkeresztre,a vak homályba…

Mi lett belőle, Istenem mi lett?Én nem tudom. Hiába kérdítek.Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,órák peregnek, erdők zengenek.Csak azt tudom, hogy mint gondolatvágtatnak az örök kerékfogak.Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mélys rengő öbölbe zeng és sír a szél.Csak azt…

Uram, irgalmazz! Add nekem kegyed!Elmúlt megint egy év a régi csendben!De most fölordítok egyszerre! Negyven!Eszembe jut minden! Hová megyek?Hová viszel? Tán pihenek egyet?E kőre itt! Hagyj kissé megpihennem!Vagy mint a vásott gyermek bőgni: nem! nem!Nem akarom! De hogy? De mit…

Megállt az óra, és a mutatóhalotti csöndben a hatosra néz.Az óra áll, mindíg hat óra van.Bármit teszel, az inga meg nem indul,és a finom üveglemez alattoly szótlanul-nyugodt, mint a halott,kit a koporsó ablakán tekintsz meg.Az óra áll. És száll a pillanat,eltűnnek a napok,…