Ősz, te sokat tudsz:mert sétálsz furcsán és hallgatagon,s hervasztó, irgalmatlanszomorú szemeiddelbefigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat tudsz,s tudásod soha el-nem-vehető,mert a halottak nagy-erősekés tanítód a temető. Ősz, te sokat tudszés ajtómat ha titkon…
Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád?Add nékem, Uram, a színek hatalmát! - ...Mely mostanáig lángfehérben égett,Szürkére festem a nagy mindenséget! Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád?Add nékem, Uram a hangok hatalmát! - ...Madarak dala gyászzenére válik,És bennem zokog az…
Uram! borzasztó! megöl ez a köd,Ez a homályos, titkos sejtelem!Mint mázsasúly, mint vérszopó vampírhad,Úgy nyom lefelé, úgy ül lelkemen, -Sehol menekvés! Sehol pihenő!Homály előttem és hátam megett!...Oh, ez a tespedt, gyilkos félhomályMúljék el tőlem, Uram, ha lehet!…
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,Immár tudom, hogy nem maradnak itt,Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, -Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása;Fagyos viharként száguld mindenik,Mögöttük sír a kertek pusztulása,S a rózsabokrot földig letörik.…
Le a szomorú hangfogóval!Nélküle mért ne zengenék?Csapjon fel csengő, csattogó dal,Halljak már egyszer víg zenét! Legyek már egyszer víg pacsirta,Mely bízva száll az égre felMely könnyeit ha mind kisírta,Vidáman, szívből énekel. Legyek ujjongó, nyári szellőMely táncot jár…
Szép, lankadt novemberi gally, jó bánat tiszta, lassú míve, kiről levált a röpke raj s alatta hajló, száraz íve maradt hűs, haldokló kezeknek, magánnyal dús és koldus ág, melyen csak emlékek rezegnek: elvégezett szomoruság! - miért vettelek észre ma talán először életemben,…
Külön mosolyok, mért könnyeztek?Külön küzdelmek, mit akartok?Az őszi reggel felnyitottagyászlila szemét. A nagy halál színe előttelhallgatnak az apró haláloks a szelíden égő szépség urnájábannémán hamvadok el. Ó, hogy szétfutnak a szerelmek ősszel,nevem milyen félálomba…
Jaj, milyen szánandó lehetek így, sírásra görbült szájjal, magamra húzva az est köpenyegét, lelógó karokkal a rózsafa mellett. Dehát egyedül vagyok, felhő-kígyók kúsztak a csillagokra, senki se láthat. A csend-falon kísértet-újjak motoszkálnak, nehéz illatok kapaszkodnak…
Éjjelenként sokszor rajtam üt a gond, hogy messzebb vagy, mint valaha remélted, és szívem elszorul, hogy olyan nagyon hiába szeretlek, és lassan, lassan meg kell halnom érted. Mikor remegő árnyak elsusogják: lehet, hogy szemem többé sohse láthat, hogy minden elmulik, szerelem,…
Csak úgy hivnak: az öreg óra. Rokkant vagyok már, vén legény, Egyformán tétlen rosszra, jóra, Ülök a szekrény tetején. Jelzem meggörbült mutatóval A jövő-menő perceket, Sorsom nagy, álmos, untató dal: Csak ketyegek, csak ketyegek. Lefüggönyözve áll az ablak. Pihen a nap már…
Mert már megint jönnek azok a fellegek, megint eső lesz. Megint sár lesz és ólmos ködburok a lélek körül. Éjszaka megint fennülhetek ébren, hallgatni, amint a végnélküli eső paskolja a falakat és zubognak a csatornák. Megint, megint és már nem is remélem, hogy vége lesz.…
Makkai Sándornak mély tisztelettel Elvégeztetett, hogy lecsap a villám. Az erdő jajveszékelt életéért. Egy tölgyfa hangos szóval kiáltott S áldozatul adta magát. Rengett a föld és lobogott a fa; csodálatos, Isteni tüzijáték, mint csipkebokor lángja a Hóreben! (Csak a füstje…
Mint a bolond csillag, futok. Föld alá, vagy mennybe jutok? Mi lesz holnap, nem kérdem én: megállok a föld peremén. Ott állok meg, ahol a vég, ahol a futásból elég, hol jégbe fagy a fürge szán, a regény végső oldalán. Éljen a bor! Éljen a fény! Búcsuzik egy korhely legény,…
Hatalmasnak indult. Életében osztozkodó fatársai ámuló irigységgel méregették: Újra nagyobb vagy. Koronád, amellyel Meseországot akarod betakarni és átölelve megvédeni, ma újra izmosabb lett, fejlődik, ég felé bomlik, tavaszba-tartan [d?]. És büszkén állt a fa. Lábánál…
Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával fodros hátán mindent, ami volt: esdő várakozások meddőségét, kulcsoltkezű, hasztalan imákat. Hópárnás nagy fenyők alatt üljünk le a…
Elszenderült a SemmiÉs azt álmodta, hogy Valami lett,S az a Valami - én vagyok! És azt álmodta, hogy a messzeségbenElőttem egy szent Cél ragyog,Egy ismeretlen Cél,Amely felé megyek, megyek... És jönnek szembe utasokÉs kérdeznek: honnan jössz?És felelek rá: nem tudom!És kérdeznek:…
Egyszer megtalálnak.Meg kell találjanak. Holdas éj lesz a sivatagon.Két karom, ujjaimkimerednek a homokból -Lebontják, ássák a fövenytés megtalálnak:a szívemet is,a kincsemet is,a titkomat is. Nyújtott énekkel, tevehátonügetnek velemremegő sugár-szőnyegenFáraók örök sírja…
A tücsök cirregve fölneszel.Testem hűs álmokat iszik.Apró csillagos éjtündéreka szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik,pihék, mohák közé, puhán,befödik zsenge nefelejccsels lehelnek rá éjfél után. Húzzák lassú, nyüzsgő menetbenszemükben harmat, áhitat…
Várlak reggel.Várlak délután.Estefehér zivatar rázza az ősfenyőket. Csillogó buckákzizegve rohannak.A szélhörögve lengeti hosszú hósörényét. Zúzmarás utakon áttündéri éjben érkezel kunyhóm elé, északifény leánya. Prémek vattáznakbolyhosan, fehéren,szájadpiros…
És egyszer, tudom, te is elmégya nyughatatlan árnyak útján.Mogorva lesz, üres és értelmetlena hóbaguggolt kis fagyos faház.Tárva felejted az ajtót.Küntről beszitál, borzongat a köds az esti szél bezúg, besíra végtelen fjordok felől. Egy elfelejtett képedetfelakasztom a…
Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este…
Itt a helyem, itt kell állanomegyenesen az élen.Mint a betüknek is megvan a helyüka könyvben, s állniok kell.Valami szörnyű nagy arcmered fölénk az ismeretlenből;bárányfellegek bodroznak az égens zajtalanul surran a hold.Jól esik mosolyogni csöndesen.Ha most lezuhannék a…
Figyelted-eszélben a fákat?A két jegenyétnézd csak a kertközepén, ama kétnyúlánk jegenyét.Zümmög a távoltorka, süvöltaz ősz szele,borzong a földs a két sudár fabólogat és leng.Jobbra az egyik,jobbra a másik,balra az egyik,balra a másik;egyforma ütemreringanak ők.A légben,…
Szél vagyok.Megbocsátod-é,hogy port híntettem égszínkék szemedbe?Nap vagyok.Megbocsátod-é,hogy leperzseltem hófehér karod?Ősz vagyok.Megbocsátod-é,hogy ingválladra tört levelet szórtam?Fű vagyok.Megbocsátod-é,hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?Víz…
Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.De októberben nagyon félünk.Sápadt az arcunk, fátylas a szemünks begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.Gyümölcsök helyett kis szobánkbana polcokra meséket rakunk,duruzsoló, piros, érett meséket:fehér időkre kellenek.Gondjainkkal megtömjük a…