Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá.Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény, Hogy volt nekünk egy országunk e földön, Melyet magyar erő szerzett vitézül, S magyar szív és ész tartott meg…

Ó mikor oszlik már a köd?hol késik a vigasztaló?Örvények és sziklák közötthogy ing a kis magyar hajó!Nekem már sírni sem szabad,talán összerezzenni semha látom hogy a forgatagelkapja egy-egy kedvesem.És átkoznom sem a viharts kiáltanom borzadva hogycsekély deszkánk talán…

 “Olvasó, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy…

Abraham Lincoln a polgárháború idején sűrűn látogatta a kórházakat, hogy sebesült frontharcosokkal beszélgessen. Egy alkalommal az orvosok egy fiatal katonát mutattak neki, aki a halálán volt — Mit tehetek önért? — lépett az ágyához Lincoln. A fiatalember…

Acsargó, veszett farkascsordák, osztozkodnak a koncokon. Te vagy a préda Magyarország, - édes hazám és otthonom. A történelem viharában bárkivel szembe szállt hadunk. “Magyar szúnyog” szív vért a mában, s ellene védtelenek vagyunk. Országunk annyi drága kincse,…

Az álom es a vágy biplánján Szoktam utazni én ma már. Hazámnak minden tája vár, Es annyi táj rabságban, árván, Es oly közel ma sok határ, Melynek sorompóján a festék Friss még, Mint seb, melyet ütött ellenség. Ó, mennyi szép ó, tarka város, Dómmal, mecsettel ékesen…

Immár negyedszer jött el a tavasz, s megint benéz a börtön ablakán, s látja, hogy láncán gunnyaszt a magyar, ajkán elfáradt mar a régi jaj s az arca, hej! még jobban halovány.Immár negyedszer jött el a tavasz s hiába hozza zöldülő rügyét; minálunk mindent fagyos hó takar;…

Még élsz, atyáink szent hite, Tűz, palos meg nem törhetett, Mily boldogan dobog szivünk, Mikor szánk Téged emleget; Atyáink régi szent hite, Nem lészünk hűtlenek mi se! Börtönbe zárták őseink, De lelkünk boldog volt s szabad, Csak úgy lesz méltó az utód, Ha meghal, de meg nem…

S ha másként nem - hát legbelül: hazádnak rendületlenül! S ha restelled, hogy hangosan; Nehogy meghalja más kívül? Hát szakálladba dörmögd hogy: Nincs hely számodra e-kívül. De aztán - rendületlenül! Ezt aztán - rendületlenül! Hogy e-kívül, hogy e-kívül: nincs más belül,…

Megfojtanak, megfojtanak, kígyóznak, mint a szennypatak, sziszegve szólnak szép szavak: hiszen szabad vagy, ó, szabad! Te választottál engemet, te bamba, arctalan tömeg, elszívom lassan életed, nem lesz házad, se gyermeked, nem lesz hazád, nem lesz hited, minden szavamat…