Csata előtt Nehéz meleg leng a vidék lapályain.Békétlen állanak a felpörkölt hadak.Fojtott morajjal zúg a gyengülő ajak,hűvös nedűt kiván a láz-kinozta íny. A pusztaság üres, az égen semmi folt,habozva áll a húszéves, öreg király,a sorból olykor egy ügyes vitéz…

Mar a hideg szél és a fagy kemény,nagy hópalástban áll vén Buda vára,ezüstösen remeg a könnyű páraés zúg a nép a Duna zöld jegén. Sejtelmesen borzong a sok kebelés fázva búsan szebb jövőre gondol,lázas csoportok jönnek a majorból,ha ez a sok vágy hozzá érne el?...…

Viharra dördült az ég alja távol.László morzsolta a szent olvasót,aztán letette, s a vén bibliábólhalkan, hivőn deákul olvasott. Hálát adott, hogy jámborak a népek,s kihalt az elhagyott pogány berek.Szavára villám lobbant és setét lett,az arca elsápadt s megreszketett. És…

Hullott a nép; a vészbanyák, az ördögdézsmálta a poros tömeg javát,kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,dögvészt lehellt a messze pusztaság. Egyszerre rózsafénybe tündökölve,derült elébük egy szelíd vidék,ezüst habot rázott a szirtek öble,virág himezte a mezők szinét.…

Az éjszakába fellobog a máglya, gyászsátorba tart a nagy vezér,halotti ének búg a pusztaságba. A kósza szél sejtelmesen beszél, a Marmorán kialszik mind a csillag,a régi seb sír, sír, s a könnye vér. A gyászdal, az örömzaj síromig hat, s ma kétszeresen nyom a…

Úti emlék A februárnak messzefutó ködénfáradt erővel törtet a mozdonyunk,vak szürkeség ül a kupénkbans künn zivatarszerü hófuvás zúg. A lámpa gyéren ontja sugáraitfakó batyunkra; megremeg a szivünk,már a határ felé megyünk éselmaradoznak a kedves arcok. Egyszerre halkan,…

A régiségtárt őrizik mégmegtörve, búsan, kedvtelen,mindannyi egy leomló, csonka oszlop,melyről a csillogó zománc lefoszlott,egy mindég új s szent régiség,egy sor világtörténelem. És ősz szakállukból figyelnekaz ifju népre mindenütt,az égre hitlenül könnyezve néznek,s…

Csak akkor látod őt, ha szürke éjjelszáguld tovább gőzvasút veled,s a hajnal mérgező lehelletévelleng tejszinűn az alvó táj felett. Merengve megy előre, méla, álmos,lovát magára hagyja, szántani,olykor kitárja karját, mint a táltos,csillognak inge hószín fodrai. Roskadt…

 A gyorsvonat az Alföldön fut át, s az utasok a zörgő ablakokbólbámulva nézik, mint egy új csudát. Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor, itt-ott egy árva, tikkadó kazal.A búza habja szikrát hányva mormol. Az élet alszik, mindent tűz aszal, a gulya…

 Reggel korán megy álmos arccal,hogy a sinek közt a rudakdörögnek a vonatkerékens bús és nyomott a hangulat.A színes lámpák közt botorkáls amíg fanyar köd száll oda,eltűnik egy sötét kupébanaz országútak vándora. A éji lámpást nézi halkan,Indul, - de ezt nem tudja…

1 Midőn utolszor voltam a szobádba,hideg, fagyos volt az arcod, kezed,az asztalon égett a kézi lámpahalványan, reszketeg. Künn háborogva zúgott a setét ősz,bús titkokat beszéltek mind a fák,te mosolyogva mondtad: újra vért köpsz,s már várod a halált. Kályhád kihűlt. Fáztunk.…

Mulassatok, a hinta indul, nézzétek e szines pokolt.Keblem sajog a tompa kíntul, de jőjjetek, ajkam mosolyg. Ti vagytok az úr, én a szolga, bohócruhába öltözöm.S elfojtom értetek, dacolva, eget-kivánó ösztönöm. Fejemből a vér zúgva csordul, de rája…

Csak hagyjatok csatázni engem!Győzelmemet rajongva zengem.Mind győz, aki csatára száll.Nem gyűri le bukás, halál. Légváramat tündéri kedvveltünő homokra épitem fel,ti hordjatok szivós sarat -Az én honom áll s megmarad. Sziklátok ing a harci zajban,de az enyém…

A gyászmenet jő, s a sötét utonhalvány ajakkal vészkürtjét fuvom.Könny önti el vonagló képemet,az őstalányok titka rámmered.Kérek vigaszt, reményt állhatlanul,s siró szavam az éjszakába fúl. Ó társaim, tekintsetek ide!Így távozunk majd mind a semmibe.Ez az a seb, amelyre…

Ti hűs tetők, te zöldes enyhe éjjelboruljatok vérző szivemre le.És részegits meg párás, gőzölő földs te márciusnak fűszeres szele. Legyezzétek ti könnyüszárnyu szellőka téli bútól bágyadt arcomat,az ébredő tavasz örömdalábanernyedjen el a fáradt gondolat. A rét…

Üres narancserdőn merengvejárok, s a léptem hangja kong.Sárgult levélraj vág szemembe,vihar cibálja a vadont. Magam vagyok s megyek tovább, csaka fákon át az estbiborborús közönnyel vet nehányathamvas, fakó rózsáiból. S én csak megyek a kínkeresztre,a vak homályba…

Hol vagytok most, kis "intellektüellek", Kiket bus század baljós vége ellett? Szent nyugat előtt rajongva térdeplők, Kik lehánytatok minden józan gyeplőt; Gúnyos mosolygók ideálra, honra, Kiknek a "New-York" volt a Pantheonja; Kik ígértétek a szent Holnapot,…

Mikor utolsó rohamra megyünk Egy ugrás és a nyakukon leszünk. Megkérdezzük majd, búzánk kell-e még, Szemsugarunktól ruhájuk leég. Vérében fetreng minden ellenünk, Mikor utolsó rohamra megyünk... Mikor utolsó rohamra megyünk, Mindent elsöprő lángot lehelünk Jaj annak,…

Szelíden az este leszáll ma Pesten, A Tiszára és a Hortobágyon. A szemekre halkan, mosolyos arccal Leszáll a csöndes, tündérfátylas álom. Mit hoz az éjjel: csöndet, nyugodalmat? Vagy a rémképeknek tomboló hadát? Hadd kívánjak, elvtárs, csöndben, esett szókkal Egy:…