Cirkuszról álmodtam az éjszaka. Emberek, az álom szörnyű volt! Még le sem ment a nap egészen s már följött véresen a hold! Indulót kürtölt frakkosan a Halál! Körben a világ valamennyi népe megtöltötte a páholysorokat s minden szem az arénát nézte. Ott gyilkolták…
Természet, ki mostohám vagy, S tőlem mindent megtagadsz, És egyébnek abból, amit Rólam elvonsz, bőven adsz, Halljad egyszer bús fiadnak Nyílt szivéből jött szavát: Nem pör az, nem rút kajánság Ami nyitja ajakát. Nem kivánok gazdagságot, Ékes arcot s termetet,…
A nyár szerelme forró és merész, de édesebb az őszi napsütés, a csókja már nem éget,mint a láng csak simogat,mint egykor jó anyánk, szívünkre könnyű,enyhe fénye hull... és mindennap korábban alkonyul, korábban alkonyul. Az ősz szerelme,mint a kósza szél, hol lágy zene,hol…
. Megint hazaindulok nemsokára Nagy néma csend borult a kis szobára Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt Nincs már ott aki eddig hazavárt. . Békülten mondom: elköltözött Nem lakik többé az élők között Óh hogy várt mindig milyen nehezen szorongva leste mikor érkezem S amikor egyszer…
Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: ,,Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meg lesz az ára. Durva, nehéz... Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.'' És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is.…
Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve, S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye, Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka. S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj, Vihar már…
Merengés, ó, merengés, mélyén a csöndes éjnek Rejtelmes látcsövünk, szelíd kristályu lencse, Mért néz ma rajtad újra a csüggedt, árva lélek, Kutatva: sorsa éjén arany planéta leng-e? Merengés, ó, merengés, oly írral telt szelence, Minővel látni kenték szemük varázsló…
Olyan szép az este, Mihály gazda jőjön, Forduljunk itt egyet a temető-kertben! Ugy sem sokáig lesz már kelmed a földön! Amint mondja, - s benne volna szivesebben. Fogja meg a karom, ballagjunk csendesen, Jól esik arcára néznem s ősz fejére! Azt gondolom: maga ösmerteti velem…
Elköltöztek belőlem tétován az álmok, önmagammal szemben, torztükörben állok. Sorra harcot vívok érzéseimmel, megbotlok mindenben, lomha lépteimmel. Helyemet keresve, bolyongok, fagyban és esőben végelláthatatlan utakon, sötét temetőkbe. Szememben vakítón tűz az…
Volt egyszer egy vadász S annak három lánya, Szerető szívének Három szép virága. Mindahármat együtt Nevelte, gondozta, Minden bajtól védte, Szellőtől is óvta. A legidősebbik Büszke, mint a rózsa, Még a madárral is Alig áll az szóba. A második kényes, Jól vigyáz magára,…
Mesélek egy fehér galambról... Szép tiszta tolla volt neki, Csőre piros volt, mint a hajnal, S szép szemei, nagy szemei. A kis galamb egy alkonyattal, Mikor a pásztor sípja szól: Kiszállni édes vágyat érzett A dúc alól, a dúc alól. 20galamb.../tunde74/galamb2.gif">…
[jegyzet] Az arca ráncos, mint a csíki dombok. A szeme, mint az erdőn az eperszem: Melegít is és mosolyog is ejszen, Ha a levelek hűséből kibontod, De a homloka verejtékben ázik, Mert harisnyásan, mint a többi székely, A kurta nyárban ő is arat, csépel, Szénát csinál látástól…
[jegyzet] A Csíki Székház ambitusán Fecskefióka csicsereg. Vagy újszülött pici gyerek? Három órakor éjszaka (Hála legyen a jó Istennek!) Megszületett a kisbaba. Túl a vajúdó városon Nyirkosan, kövéren oson Az olaj fekete vonata. A Csíki Székház ambitusán…
Magyar égre adjál Isten, Mesélő sok csillagot, Szagos lelkű virágokra Orvosságos harmatot. Hegylevét a csobolyóba, Karjaimba szeretőt, Birkafelhő hömpölyögjön Tarka szamaram előtt.Egy szomszéd se panaszkodjon, Nyalka csikós, vén gulyás, Kövér földön élhetnénk még,…
Az én nagyapám haja hófehér Magyarországon lakunk, ő meg én, De mégis nagyon messze van szegény. Vannak ott erdők, szép nagy zöld hegyek, Karácsonyfából álló fenyvesek, Nyaralni oda mégsem mehetek. Piros alma terem az almafán, Abból sem küldhet nékem nagyapám,…
Trianon! Kik itt most búsan, csüggedezve járnak, E félig élők, félig síri árnyak, Ez embertölgyek, kínban sorvadók, Kik rothadozva siratják a multat, E gyermekbimbók, sírba hervadók, Kik mosolyogni még meg sem tanultak, Kik nem tudnak már, csak sóhajtani: Mind, mind…
Kik itt élünk még, s magyarok vagyunk,Tetsvér, ne titkold: szégyeljük magunk. Ki itt magyar még, gyászban mind rokon:Gyalázat ég itt minden homlokon. Mi, vérző csonk s végzet egyaránt,Jaj , nem tudunk már semmit magyarán! Bujdoss vadonban, erdők rejtekén:Csak gyászmagyar…
Nevedet még alig gagyogtam, S mégis már jól ismertelek. Nap fényiben, sötét sarokban Borongó árnyad reszketett. Te vettél át, midőn születtem, Kis bölcsőmet te ringatád. Bús dajkadal gyanánt fülemben Zsong most is: nincs apád, anyád!Azóta részvétlen világban, Magány!…